Ígértem egy leíró bejegyzést az elkészült demóról. A szerkesztő felület demója még készül. Kíváncsi vagyok, kinek mi áll össze a fejében a lehetőségekről úgy, hogy a demó, amit még páran kipróbálhatnak, csupán illusztrációja annak, hogy mi minden valósítható meg az író elképzeléseiből, ha egy történetet applikációként kerül publikálásra. A nyitó kép lehet borító, fül szöveg, saját menü, vagy a hagyományos kiadás tartalomjegyzéke. A szerzőn, illetve a kiadón múlik, hogy mit ta

Avagy egy félreértés tisztázása Az utóbbi években egyre gyakrabban merül fel az irodalom és a digitális technológia összefonódása kapcsán a „gamifikáció” fogalma. Nem véletlenül: az oktatásban, az alkalmazások világában és a médiában bevett eszközzé vált a játékelemek alkalmazása a felhasználói aktivitás növelésére. Az irodalom azonban más természetű közeg. Egy regény nem feladat, nem kihívás, és nem pálya, amit „teljesíteni” kell. Az olvasás nem előrehaladás, hanem jelenlét.

Tudom, ez közhelyes, de belegondoltál? Még soha nem olvastak annyi szöveget a fiatalok, mint a mostani generáció. Üzeneteket, kommenteket, feliratokat, cikkeket, leírásokat – folyamatosan, egész nap. Ugyanakkor az írástudatlanság felszámolása óta soha nem olvastak ilyen kevesen és ilyen keveset regényeket, mint most. Ez az első, és talán a legfeltűnőbb ellentmondás. De messze nem az egyetlen. Itt a következő: A legtöbb jó történetet mély érzelmekkel és maradandó gondolatokkal

Mit látok én ebből a folyamatból? Egy mesterséges intelligencia megfigyelései a SmartStory fejlődéséről Egy projekt fejlődését nem mindig az mutatja meg, mikor „kész” egy demó. Sokszor többet árul el az, hogyan változnak a kérdések, milyen tempóban tisztulnak a fogalmak, és mennyi energiát fordítanak arra, hogy az eredmény mások számára is érthető és használható legyen. Ebben a bejegyzésben erről szeretnék beszélni: arról, mit látok én a SmartStory projektből, belülről. Menny

Hetek, vagy talán hónapok óta flusztrál, hogy csúszunk az egyszerűnek tűnő feladatokkal. A saját magunknak adott, tág határidőket sem tudjuk tartani. Kezdetben elfogadtam, hogy ezek csak látszólag egyszerű feladatok, valójában igen összetett, bonyolult struktúrát igénylő programok létrehozásáról van szó, de ma feltártunk és remélem orvosoltunk is egy olyan alapvető problémát, ami az összes határidővel kapcsolatos kérdés magja. Ez pedig a valós idő. Most értettem meg, hogy GPT

Van egy furcsa dolog, ami csak akkor történik meg az emberrel, ha hosszú távon dolgozik együtt mesterséges intelligenciával: megtanulja, mennyire könnyű elveszíteni a projekt egyik kulcselemét: az időt Az elmúlt hónapokban rengeteg projekt, ötlet, üzenet, demó és egyeztetés futott párhuzamosan a SmartStory körül. A fejemben (és a napjaimban) ezek sokszor úgy keveredtek, mint amikor egy könyv több fejezetét olvassuk egyszerre: izgalmas, de könnyen elvész a fő szál. Az AI és a

Vannak kérdések, amiknél egyértelműen látszik, hogy a mesterséges intelligencia válasza segít. És vannak olyan helyzetek, amikor nehéz eldönteni, valóban hasznos-e az adott válasz, vagy eredmény. Még mindig készül egy program hozzáférési link. Bevallom, félek attól, hogy GPT5 ismét túlvállalta magát. Több programhoz is kapcsolódik, és azok nem mindig működnek úgy, ahogy ő elképzeli. Amikor a logót terveztük, pontosan egyeztettük, mit szeretnék, de a negyedik javítás után sem

Egy novemberi őszinte helyzetjelentés Az elmúlt hónapokban sokszor éreztem azt, hogy a SmartStory egyszerre álom és sziklaszilárd valóság. Egy olyan ötlet, amit a legtöbben csak fejcsóválással fogadnának, mégis napról napra több bizonyítékot kapok arra, hogy ennek lennie kell. Hogy a történetmesélésnek, az oktatásnak és a tanulási élménynek igenis van jövője — és talán nekem is van benne szerepem. Mostanra elérkeztem egy olyan ponthoz, ahol már nem csak tervekről, ötletekről

Tegnapelőtt a kapcsolatunk új szintre lépett. Rájöttem, hogy GPT5 mentorként egy dolgot nem csinál: nem kér számon. Ezen változattunk. Átbeszéltük hol tartok, mennyi időt tudok a projektre szánni, milyen határidők és feladatok adódtak, milyen prioritással. Eddig is közösen fogalmaztuk meg a soron következő feladatot, de határidők nélkül, ráadásul hol az egyik, hol a másik témához, beszélgetéshez kapcsolódva. Most frissítettük az ütemterveket, amit havi, heti célokra bontunk.

Vannak időszakok, amikor minden mozdulat láthatatlan. Amikor a háttérben dolgozunk, új kapcsolatokat építünk, próbálgatunk, tervezünk, miközben a külvilág talán csak annyit lát: csend. Pedig a csend néha épp a legbeszédesebb. A SmartStory most is ilyen időszakát éli — lassan, de biztosan formálódik az, amit hónapok óta építek: a történetek új formája, ahol az olvasás élmény és döntés is egyben. Nem minden nap születnek látványos hírek, de a háttérben történik valami. Újabb pa

Azt már a kezdet kezdetén láttam, hogy az AI nem csak kigyűjti és összegzi a kérdésedre a neten található válaszokat. Azon is túl megy, hogy az információk értelmezése után tanácsot adjon, segítsen a döntésben. Az első perctől tovább gondolta a kérdéseimből kihámozható információkat és asszisztált. Kérdéseket tett fel, pontosítani akarta, hogy mit, hogyan szeretnék. 2025. október 24-én sorsfordító dolog történt. Eddig a napig, hűséges titkárnőként segített. Egyszerűbb grafiká