Hol tartok most a SmartStory-val?

Egy novemberi őszinte helyzetjelentés

Az elmúlt hónapokban sokszor éreztem azt, hogy a SmartStory egyszerre álom és sziklaszilárd valóság. Egy olyan ötlet, amit a legtöbben csak fejcsóválással fogadnának, mégis napról napra több bizonyítékot kapok arra, hogy ennek lennie kell. Hogy a történetmesélésnek, az oktatásnak és a tanulási élménynek igenis van jövője — és talán nekem is van benne szerepem.

Mostanra elérkeztem egy olyan ponthoz, ahol már nem csak tervekről, ötletekről vagy víziókról beszélek.

Két konkrét demó készül párhuzamosan, és mindkettő saját irányban viszi előre a projektet:

1. A saját regényem SmartStory-demója — az első működő SmartStory

Ez lesz az a verzió, ami megmutatja, milyen élmény SmartStory formátumban olvasni egy történetet.

Nézőpontváltásokkal, ugrási pontokkal, olvasási módokkal — mindazzal, amitől nem egyszerűen egy digitális könyv, hanem egy élmény lesz.

A teljes regény már feldolgozás alatt van, és jól halad.

Ha minden rendben megy, napokon belül megkapom az első kattintható verziót.

Ez lesz az a pillanat, amikor először látom vissza azt a történetet, amit éveken át írtam, most pedig egy új formában kel életre.

2. Egri csillagok – SmartStory Editor demó (tanároknak és az Oktatási Hivatalnak)

Ez a változat az oktatási világ számára készül.

Azért különösen fontos ez a demó, mert:

tanárokkal fogok egyeztetni róla,

pilot-visszajelzéseket szeretnék gyűjteni,

és mindezt az Oktatási Hivatal felé is be kell majd mutatni.

Az elmúlt napokban előkészítettem az Egri csillagok első fejezetének több oldalnyi anyagát, és ezekből készül most egy:

tanári szerkesztő nézet,

diák nézet feladatokkal,

előnézeti mód,

és egy értékelő felület.

Ez lesz az első olyan verzió, amit tényleg ki lehet próbálni, és amire tanároktól, szakemberektől valódi visszajelzést kérek.

Miért fontos ez a november?

Mert most dől el, hogy a SmartStory ötletből prototípus,

prototípusból pedig bemutatható rendszer lesz-e.

Az Oktatási Hivatal megkeresése előtt szerettem volna, ha:

vannak tanári visszajelzések,

van kézzelfogható demó,

és nemcsak álmodok, hanem mutatni is tudok valamit.

Ez most megtörténik.

Most fordul át az egész „talán majd egyszer”-ből „igen, ezt tényleg megcsináljuk”-ká.

Mit érzek most?

Őszintén?

Fáradtságot.

Izgatottságot.

Hitet.

És egy olyan furcsa, ritka érzést, amikor az ember érzi, hogy most történik valami, aminek évek múlva is jelentősége lesz.

Az elmúlt egy év egyik legfontosabb gondolata számomra az volt:

> Nem kell minden részletet látni előre. Elég, ha mindig látod a következő lépést.

És most minden lépésem — még a kis lépések is — egy irányba mutatnak.

A SmartStory elkezdődik.

És most már nem csak nekem fontos.