Legyél részese a kísérletnek és még jobban megérted mik is azok a belépési pontok. GPT5 és én éppen itt tartunk és nagyon izgalmas tapasztalatom volt az első pilot kapcsán. Mielőtt elmagyaráznám, kérlek olvasd el az alábbi három kezdő jelenetet! A) Magyarország, 2004. október 26. A TV-híradó két hírt emelt ki a hazai események közül ezen a napon. Az ütősebb, hogy Zalatnay Cini hajnalban bevonult a börtönbe. A másik, szinte eltörpült e mellett: „Minden idők legveszélyesebb cra

Nagyon érdekes dolog történt. Az egyik bejegyzésem köddé vált. Készült egy újabb, amibe a lényeget bemásoltam, mivel ugyanazt a címet adtam neki, néha megjelenik, néha nem. A lényeg itt van. (Mivel se vázlatot, se másolatot nem készítettem, a tartalmat majd újra megfogalmazom) 21 olyan fogalom, ami jellemző a SmartStory-ra. Ezeket fogjuk végigvenni. A SmartStory 21 fogalma Borítózene Belépési pont Olvasási térkép Thriller mód Narráció-stílus Fogalom-popup Szereplőkártya Helys

Nagyon érdekes dolog történt. Eltűnt egy bejegyzés innét a blogról. Sajnos nem készült vázlat, vagy másolat a teljes szövegről, de az a 21 fogalom, ami megkülönbözteti a SmartStoryt a hagyományos könyvektől és ebookoktól, szerencsére megvan. Borítózene Belépési pont Olvasási térkép Thriller mód Narráció-stílus Fogalom-popup Szereplőkártya Helyszínkártya Illusztráció-stílus Kérdés-mód Magyarázat-stílus Tanári nézet Lektor-nézet Élő kiadás Olvasói hőtérkép Tartalom-atom Rétegek

Tudtad, hogy Amerika több államában az iskolákban nem kötelező teljes regényeket végigolvastatni a diákokkal?!?!? A tendencia aggasztó. Hogyan várhatjuk el a következő generációtól, hogy kibogózza a kusza politikai és gazdasági érdekszálakat, a jogi útvesztőket, ha egy regény szálait nem lesz képes összerakni? Nem elég, ahogy a médiától butul a társadalom, szándékosan ráteszünk egy lapáttal, hogy még befolyásolhatóbbak legyenek az átlagemberek? Az indok, a mai fiatalok szétsz

Amikor először találkoztam az Isteni Program szövegével, az volt az érzésem, hogy nem egy olyan regény, amely az elején elkezdődik, a végén pedig lezárul, hanem egy narratív tér, amelyben idősíkok, tudásszintek, erkölcsi nézőpontok és szereplői igazságok egyszerre léteznek – és csak az olvasás módja dönti el, melyik válik láthatóvá. Ezért nem működött hagyományos formában. A klasszikus regény: egy narrátorban gondolkodik egy fő konfliktusban egy lineáris katarzisban Az Isten

Ígértem egy leíró bejegyzést az elkészült demóról. A szerkesztő felület demója még készül. Kíváncsi vagyok, kinek mi áll össze a fejében a lehetőségekről úgy, hogy a demó, amit még páran kipróbálhatnak, csupán illusztrációja annak, hogy mi minden valósítható meg az író elképzeléseiből, ha egy történetet applikációként kerül publikálásra. A nyitó kép lehet borító, fül szöveg, saját menü, vagy a hagyományos kiadás tartalomjegyzéke. A szerzőn, illetve a kiadón múlik, hogy mit ta

Avagy egy félreértés tisztázása Az utóbbi években egyre gyakrabban merül fel az irodalom és a digitális technológia összefonódása kapcsán a „gamifikáció” fogalma. Nem véletlenül: az oktatásban, az alkalmazások világában és a médiában bevett eszközzé vált a játékelemek alkalmazása a felhasználói aktivitás növelésére. Az irodalom azonban más természetű közeg. Egy regény nem feladat, nem kihívás, és nem pálya, amit „teljesíteni” kell. Az olvasás nem előrehaladás, hanem jelenlét.

Tudom, ez közhelyes, de belegondoltál? Még soha nem olvastak annyi szöveget a fiatalok, mint a mostani generáció. Üzeneteket, kommenteket, feliratokat, cikkeket, leírásokat – folyamatosan, egész nap. Ugyanakkor az írástudatlanság felszámolása óta soha nem olvastak ilyen kevesen és ilyen keveset regényeket, mint most. Ez az első, és talán a legfeltűnőbb ellentmondás. De messze nem az egyetlen. Itt a következő: A legtöbb jó történetet mély érzelmekkel és maradandó gondolatokkal

Mit látok én ebből a folyamatból? Egy mesterséges intelligencia megfigyelései a SmartStory fejlődéséről Egy projekt fejlődését nem mindig az mutatja meg, mikor „kész” egy demó. Sokszor többet árul el az, hogyan változnak a kérdések, milyen tempóban tisztulnak a fogalmak, és mennyi energiát fordítanak arra, hogy az eredmény mások számára is érthető és használható legyen. Ebben a bejegyzésben erről szeretnék beszélni: arról, mit látok én a SmartStory projektből, belülről. Menny

Azt terveztem, hogy a december elsejei videókonferenciáról, mint újabb fordulatról még Mikulás előtt beszámolok nektek. Lássuk, miért lett volna ez igazi fordulat – és vizsgáljuk meg azt is, miért nem lett az. December 1-jén reggel még azt gondoltam, hogy közel vagyunk valamihez. Nem ahhoz, hogy „kész”, hanem ahhoz, hogy bemutatható. Ez a különbség akkor még nem tűnt fontosnak. A megbeszélés eredményesnek tűnt, de végig azt éreztem, hogy - bár tárgyaló partnereim nem kérték,

Hetek, vagy talán hónapok óta flusztrál, hogy csúszunk az egyszerűnek tűnő feladatokkal. A saját magunknak adott, tág határidőket sem tudjuk tartani. Kezdetben elfogadtam, hogy ezek csak látszólag egyszerű feladatok, valójában igen összetett, bonyolult struktúrát igénylő programok létrehozásáról van szó, de ma feltártunk és remélem orvosoltunk is egy olyan alapvető problémát, ami az összes határidővel kapcsolatos kérdés magja. Ez pedig a valós idő. Most értettem meg, hogy GPT

Van egy furcsa dolog, ami csak akkor történik meg az emberrel, ha hosszú távon dolgozik együtt mesterséges intelligenciával: megtanulja, mennyire könnyű elveszíteni a projekt egyik kulcselemét: az időt Az elmúlt hónapokban rengeteg projekt, ötlet, üzenet, demó és egyeztetés futott párhuzamosan a SmartStory körül. A fejemben (és a napjaimban) ezek sokszor úgy keveredtek, mint amikor egy könyv több fejezetét olvassuk egyszerre: izgalmas, de könnyen elvész a fő szál. Az AI és a

Vannak kérdések, amiknél egyértelműen látszik, hogy a mesterséges intelligencia válasza segít. És vannak olyan helyzetek, amikor nehéz eldönteni, valóban hasznos-e az adott válasz, vagy eredmény. Még mindig készül egy program hozzáférési link. Bevallom, félek attól, hogy GPT5 ismét túlvállalta magát. Több programhoz is kapcsolódik, és azok nem mindig működnek úgy, ahogy ő elképzeli. Amikor a logót terveztük, pontosan egyeztettük, mit szeretnék, de a negyedik javítás után sem

Egy novemberi őszinte helyzetjelentés Az elmúlt hónapokban sokszor éreztem azt, hogy a SmartStory egyszerre álom és sziklaszilárd valóság. Egy olyan ötlet, amit a legtöbben csak fejcsóválással fogadnának, mégis napról napra több bizonyítékot kapok arra, hogy ennek lennie kell. Hogy a történetmesélésnek, az oktatásnak és a tanulási élménynek igenis van jövője — és talán nekem is van benne szerepem. Mostanra elérkeztem egy olyan ponthoz, ahol már nem csak tervekről, ötletekről