Körmendi Zoltán
Ajkán születtem, és gyerekkorom óta mindig az foglalkoztatott, hogyan működik a világ – legyen szó gépekről, emberekről vagy gondolatokról. Az érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetemen tanultam, ahol a robotika és a gépészet mellett hamar megtaláltam a közösségi életet is: a KÁTÉ című egyetemi lap főszerkesztőjeként nemcsak írtam, hanem kiálltam az igazság mellett.
Egy út, ami az újrakezdésekből, emberségből és kíváncsiságból épült
Amikor a dékántól számon kértem a jutalmak elosztását, az nem aratott osztatlan sikert – de nekem fontosabb volt, hogy tiszta lelkiismerettel nézzek tükörbe, mint hogy elismeréseket kapjak.
Ez az élmény korán megtanított arra, hogy az elvek néha áldozatokkal járnak, de hosszú távon mindig kifizetődnek. Talán ezért is vonzott később a humán terület: az emberek, a motiváció, a fejlődés világa.
Dolgoztam a telekommunikációban, oktatás- és HR-szervezésben, marketingben, sőt még a Magyar Televízió animációs részlegén is. Voltam sörfőzőmester, webáruház-vezető, tréner – és minden korszak adott valamit, ami beépült belém.
Volt egy meghatározó tízéves időszak, amikor egy nemzetközi MLM-hálózatot építettem, szemináriumokon tartottam előadásokat, és több száz emberrel dolgoztam együtt. Ekkor tapasztaltam meg igazán, milyen ereje van a szavaknak, a történeteknek és az emberi példamutatásnak. Majd a magánéletemben fordulat állt be, reset, vidéken kezdtem új életet. Azóta tudom: az újrakezdés nem vereség, hanem lehetőség.
Az utóbbi években ismét az alkotás felé fordultam. Két regényem is megjelent, az Isteni Program sorozat első két kötete:
Ezek a történetek látszólag fikciók, de valójában nagyon is emberiek: a racionális és az emocionális erő, a tudomány és a hit, a mesterséges és az isteni határvonalát kutatják. Bennük sűrűsödik mindaz, ami engem mindig foglalkoztatott – az ember és az intelligencia kapcsolatának mélyebb értelme.
És innen már csak egy lépés volt a SmartStory gondolata:
hogyan lehetne mindezt egy olyan formába önteni, ahol az író a saját történetét is új fényben látja, az olvasó pedig a saját ízlése és szokásai szerint olvassa.
Aztán ez a godolat kibővült, mert a segítség, az AI, nem puszta eszköz, hanem valódi mentor.
Hiszem, hogy mindannyiunknak van legalább egy története, amit érdemes úgy elmondani, hogy megértsék –
még akkor is, ha mindenkinek egy kicsit másképp kell olvasnia ahhoz, hogy igazán megértse.
Nekem most ez az utam: segíteni, hogy mindenki megtalálja a saját története legjobb formáját –
és hogy közben megtanuljuk egymásét úgy olvasni, hogy a lehető legjobban megértsük.
