15. fogalom – Olvasói hőtérkép

Volt már úgy, hogy olvasás közben kíváncsi voltál, vajon mások mit gondoltak erről a jelenetről?

Unták, izgultak? Melyik jelenetnél tették le a könyvet? Melyiknél olvasták tovább hajnalig?

Vagy íróként szeretted volna tudni ugyanezt?

Egy könyv olvasása általában magányos élmény.

Te és a történet.

Mi lenne, ha nem kritikákban, nem hosszú értékelésekben, hanem élő, vizuális visszajelzésben válna láthatóvá, hogyan „él” egy történet az olvasókban?

Képzeld el, hogy a regény jelenetei egy térképen jelennek meg.

Nem földrajzi térképen.

Hanem egy olvasási térképen.

Ezen a térképen látszik:

– mely jeleneteknél időznek sokáig az olvasók

– melyik részeket olvassák újra

– hol hagyják félbe

– mely pontokon ugranak előre

– mely jelenetek váltanak ki erős reakciót

Mintha a történet „felizzana” bizonyos helyeken.

Innen a hőtérkép elnevezés.

Miért lehet ez érdekes?

Mert az író számára visszajelzés.

Nem egyetlen lektor véleménye.

Nem tíz kritika.

Hanem sok olvasó valódi olvasási viselkedése.

Hol működik igazán a történet?

Hol lassul?

Hol válik nehézzé?

Ez nem ítélet.

Hanem iránytű.

Az olvasónak mit ad?

Egy új nézőpontot. Mint amikor a moziban körbepillantasz. Csak én unom? Nem, ott valaki ásítozik, ők beszélgetnek, de a többiek figyelnek.

Ez lehet valaki számára fontos, vagy érdektelen.

Ha akarja, megnézheti:

– mások melyik jelenetet tartják a legerősebbnek

– hol érdemes visszatérni

– melyik szálat érdemes más sorrendben olvasni

De választhat úgy is, hogy nem nézi meg.

Mert az olvasás maradhat személyes élmény.

Ha látnád, hogy egy történet mely pontjai „izzanak” más olvasóknál…

követnéd ezt az utat?

Támpont adna, megerősítene, ha te is hasonlóan érzed?

Vagy inkább a saját tempódban fedeznéd fel?

Íróként elgondolkodnál, ha latnád, hogy az olvasók többsége ugyanott hagyja félbe az olvasást?