A kulisszák mögött

Nyolcadik fogalom, a Helyszínkártya

Egy színházi előadás előtt felgördül a függöny.

Mielőtt bárki megszólalna, látjuk a díszletet, a fényt, a hangulatot, a tér arányait.

Már tudjuk, hol vagyunk.

A SmartStory Helyszínkártyái ezt a pillanatot hozzák el a regénybe.

A hagyományos olvasás során a helyszín a történet részeként jelenik meg.

Látjuk, amennyit a jelenet megmutat.

De mi történik akkor, ha:

a cselekmény elviszi a figyelmet,

nem figyeltünk a tér részleteire,

vagy utólag szeretnénk „körbenézni”?

A Helyszínkártya lehetőséget ad arra, hogy előbb lássuk a teret, mint a jelenetet, vagy utólag visszatérjünk hozzá.

Nem azért, hogy újraolvassuk a cselekményt, hanem hogy megértsük a környezetet.

Mit ad az olvasónak?

Biztonságot.

Nem kell fejben tartani, hogy:

már jártunk-e itt,

milyen volt a hangulat,

miért is fontos ez a hely.

Egy kattintás és a tér megnyílik.

Mintha a színházi díszlet falai között sétálhatnánk a felvonás előtt, vagy közben, vagy után.

A helyszín nem háttér, hanem egy térbeli valós szerkezet.

Még akkor is, ha a sivatag közepén vagyunk. Ha szinte semmi sincs körülöttünk, az író megadhatja a legközelebbi település nevét, irányát, az éjszakai és a nappali hőmérsékletet, a dűnék, élőlények, vízlelő helyek leírását, a helyszín fontosságát a történet szempontjából.

A helyszín kártya az idegenvezető a kulisszák mögött.

Mit ad az írónak?

Fegyelmet.

A Helyszínkártya arra kényszerít, hogy az író feltegye a kérdést:

Miért van ez a hely a történetben?

Funkció, jelentés, vsszatérő-e, térbeli elrendezés, menekülési utak...

Mennyire illeszkedik a történethez?

Egy bár lehet találkozási pont.

Egy labor lehet korszakjelző.

Egy templom lehet fordulópont előtti csend.

A Helyszínkártya nem írja meg a történetet.

De láthatóvá teszi a színpadot.

És néha már az is elég, ha tudjuk:

hol állunk.