21. fogalom - Eredet-lenyomat

Tudtad, hogy a Frankenstein első és későbbi kiadásai között jelentős különbségek vannak?

És azt tudtad, hogy Tolkien átírta A hobbit egy részét, hogy illeszkedjen a Gyűrűk Ura világához?

Vagy azt, hogy az Egri csillagok – mint kötelező olvasmány – ma már nem teljesen ugyanaz, mint amikor először kiadták?

Egy könyvet kézbe veszünk, elolvassuk, és elfogadjuk úgy, ahogy van.

Nem gondolkodunk azon, hogy ez vajon az első változat-e, vagy egy sokadik.

Nem látjuk, mi változott benne.

És azt sem, hogy miért. Pedig egy regény nem mindig egyszerre készül el végleges formájában.

Az Isteni Program esetében például az első kiadás egy határidő miatt született meg.

A történet egyik szála a Virginia Tech egyetemhez kapcsolódik. A megjelenés előtt kértem az egyetem hozzájárulását, de a válasz nem érkezett meg időben, a kiadó viszont ragaszkodott a megjelenéshez. Az első kiadás így jelent meg.

Később azonban nem jóváhagyás érkezett, hanem kérés: az egyetem vezetősége azt kérte, hogy a város, az intézmény és a valós szereplők neve változzon meg. Ez vezetett a második kiadáshoz.

A harmadik kiadás már egy új helyzetben született. Új kiadóval, és egy lektorral, Szemán Zoltánnal való közös munka eredményeként módosult a szöveg, finomodtak részek, és új előszó is került a könyvbe.

Az olvasó ebből mindössze annyit lát, hogy a könyv létezik.

Egy változatban.

Egy „kész” formában.

A SmartStory itt is ad valami újat.

Az eredet-lenyomat nem változtatja meg a történetet. Nem írja át, nem értelmezi újra.

Hanem megmutatja azt az utat, amelyen a történet eljutott a jelenlegi állapotáig.

Láthatóvá válik, hogy mikor történt változtatás, milyen okból, és hogyan alakult a mű az első változattól a jelenlegi formáig.

Ez különösen akkor válik fontossá, amikor egy történet nem zárul le a megjelenéssel.

Azt a jelenséget, ahogy a szocializmus előtt megjelent művek egy részét később itt-ott "újraértelmezték", cenzúrának hívták. Amikor a nyelvújítás előtti műveket lefordították magyarról magyarra, reformnak nevezték. Amikor kortárs írók a regényüket pár évvel a megjelenés után újra szerkesztik, átírnak jeleneteket, nevezhetjük új hullámnak, divatnak, vagy írói fejlődésnek, a mű későbbi értelmezése szempontjából ez mind történelem. Méghozzá olyan, a mű teljességéhez hozzátartozó adalék, amit a legtöbbször komoly kutató munkával tudunk csak megszerezni.

Amikor új kiadások, módosítások, bővítések jelennek meg, elfelejtjük a régit, az eredetit, az előzőt, illetve az új olvasó általában ezekről nem is tud.

Amikor egy mű „élővé” válik, ez is megváltozik. Ilyenkor már nem mindegy, hogy az olvasó mit tart a kezében. Csak az aktuális történetet, aktuális tálalásban, vagy megkapja azt a bizonyos "történelmi" adalékot?

Nyomozni kell, vagy egyetlen kattintással megtudhatod, hogy a megjelenés után mennyit és miért változott?

A SmartStory mögött nem egyetlen újítás áll, hanem az a felismerés, hogy a mai digitális világban az e-book nem versenytársa a hagyományos könyveknek, mert nem teszi hozzá azt a pluszt, ami a digitalizációtól elvárható. Nem gyorsabb, nem hatékonyabb, nem több, nem személyére szabható, nem ad naprakész visszajelzést...

Amíg a történet csak szöveg, addig az "csak" könyv. A szavaknak órjási ereje van, ezért tud hatással lenni ránk egy történetet, ezért élmény egy könyv elolvasása, de amint a kezünkbe veszünk egy digitális eszközt, digitális élményre is vágyunk. Ezért nem hozott igazán forradalmi változást az e-book a könyvkiadás piacán.

Ma már minden, amit az érinőképernyős eszközeinken használunk, egy rendszer.

A SmartStory is egy rendszer, amelyben megszületik egy mű,

alakul, fejlődik, eljut az olvasóhoz, aki játszhat vele, kísérletezhet, segítséget kérhet, visszajelzést adhat, megismerheti mások véleményét, extra élményeket, lehetőségeket kaphat és mindez nyomot hagy a rendszerben, amit az alkotók a tökéletesítésre tudnak használni.

A 21 fogalom ezt a rendszert próbálta meg körbejárni.

Nem végleges válaszokat adva.

Hanem egy új kérdést felvetve:

mit jelent MA egy történet?