Két gyakori kérdés

Nagyon szépen köszönöm az érdeklődő üzeneteket, kérdéseket. Sokat segített, hogy többféle megközelítéssel foglaljam össze a lényeget, de lehetőség szerint az üzleti titok, titok maradjon.

Félek, még ez sem lesz sokak számára elég, ezért arra gondoltam, ha már lesznek előrelépések és lesz elég jelentkező, egy zárt munkacsoportban elmagyarázom a működési elvet és lehetőséget biztosítok a tesztelésre, a fejlesztésbe való bekapcsolódásra.

Addig is nézzük a leggyakoribb kérdéseket:

Ez egy szerepjáték?

Nem. Sem az olvasó, sem az AI, sem egy regisztrált csoport nem befolyásolhatja a leírt történet kimenetelét. Ahogy a trójai faló példája is mutatja, akár hány feldolgozása is van a történetnek, akárkin keresztül mutatják is be, a vége ugyanaz. A szereplők többnyire ugyanazok. Mégis az egyik történet jóval korábban kezdődik, bemutatva a konfliktus forrását, a másik az elhúzódó háborúra teszi a hangsúlyt...

A történetet az AI átírja?

Ezt részben érintettük, de pontosítok, én leginkább azt szeretném, ha az AI egyáltalán nem nyúlna a történetekbe. Teljesen más szerepet szánok neki, de ezt majd később.

A SmartStory kétoldalú szabadságot kell, hogy biztosítson és ezt most kifejtem:

Írói szabadság:

Amikor jön az ihlet, a legtöbb író fejében ott a történet - az eleje, vége, szereplők, konfliktusok, helyszínek... - aztán írás közben ez még kiegészül érzelmi szállal, mellékszereplőkkel. Amennyire én láttam, hallottam, tapasztaltam, és a kritikákat olvasva is ez derül ki, a legnagyobb gondot az olvasók vélt vagy valós elvárásai okozzák.

Ma divatos úgy kezdeni egy történetet, hogy a tetőpont előtti, legizgalmasabb jelenetbe belemártjuk az olvasót, és amikor úgy érezzük, hogy most már lerágta mind a tíz körmét az izgalomtól, várva a folytatást, akkor kivesszük abból a jelenetből és vissza dobjuk az előzmények közé, ahol megismerheti a főhőst, vagy az egész történet kiindulási pontját.

Az író dilemmája, hogy muszáj így írnia, vagy jobban érthető, ha időrendben halad?

Szintén mai trend, bár nem új keletű, hogy ne legyenek benne hosszú leíró részek...

És az író ismét bajban van. Kellenek a leíró részek, főként azoknak, akik még nem jártak az adott helyszínen.

Az író szabadsága a SmartStoryban abból ered, hogy megírhat mindent, akárhogy, csak tegye minden jelenet mellé, hogy az a történetben hol, mikor játszódik. Ezt általában amúgy is megteszi, a lényeg, hogy ezután jön az

Olvasói szabadság:

Ha nem szeret időben ugrálni, olvashatja lineárisan. Ha nem kíváncsi Párizs leírására, mert ezerszer járt ott, akkor átugorhatja. Ha élvezi a narrátor humorát, megkapja, ha idegesítőnek tartja, anélkül olvas tovább, de nem az írónak kell kompromisszumot kötnie sem a kiadóval, sem az olvasókkal. A történet fókuszban marad.

Régen, amikor a legendák szájról szájra terjedtek, hányféle módon hangzott el ugyanaz? Mégis mindenki ismerte a népmeséket, a Védákat, az ókori istenek történeteit.