A forduló pont

Azt már a kezdet kezdetén láttam, hogy az AI nem csak kigyűjti és összegzi a kérdésedre a neten található válaszokat. Azon is túl megy, hogy az információk értelmezése után tanácsot adjon, segítsen a döntésben. Az első perctől tovább gondolta a kérdéseimből kihámozható információkat és asszisztált. Kérdéseket tett fel, pontosítani akarta, hogy mit, hogyan szeretnék.

2025. október 24-én sorsfordító dolog történt.

Eddig a napig, hűséges titkárnőként segített. Egyszerűbb grafikákat, képeket, táblázatokat is elkészített, javaslatokat dolgozott ki, folyamatosan megerősített abban, hogy jó úton haladunk és tippeket adott, hogyan és milyen partnereket keressek.

Közben persze máshonnét is jöttek információk, "tanácsok", kommentek és kérdések. Miért nem így csinálom, miért nem keresek programozó csapatot, minek írkálok olyan dologról, ami még nincs is készen?...

A lényeg - lassan ugyan, mert csak heti pár órát tudok a projektre szánni - eljutottunk odáig, hogy a következő lépés egy működő prototípus létrehozása. Azt egy évvel korábban is tudtam, hogy erre szükség lesz. Kerestem is partnereket, akik képesek lennének leprogramozni, de senki nem vállalta.

Ezen nem is csodálkoztam, mert tőke nélkül, az egyetlen dolog, amit felkínálhattam, részesedés a "vagy bejön, vagy nem" sikerből.

Egészen addig a napig úgy gondoltam, kapcsolatokat építek, elmagyarázom mit találtam ki, milyen üzleti lehetőség van benne, előbb utóbb találok olyanokat, akik fantáziát látnak benne, segítenek elkészíteni a prototípust, - vagy lenyúlják az egészet - de utána már sínen van a dolog, van mit levédeni, bemutatni, újabb partnerek, újabb lehetőségek...

Az AI beszélgetés során felmerült két applikáció (egyikről se hallottam korábban), amivel esetleg én magam is létre tudnék hozni egy kezdetleges demót, ami prototípusnak még nem mondható, de legalább programozóknak be lehet mutatni, hogy mire is gondolok.

Ehhez azonban meg kellett tanulnom ezeknek a programoknak a használatát, ki kellett találnom, mit és hogyan írjak be, hogy az használható legyen. Újabb segítséget kértem az AI-tól.

És itt jött a nem várt fordulat.

Felkínált egy olyan lehetőséget, hogy ha feltöltöm a Krisztina Amerikában regényemet, az eddig leírtak alapján elkészíti az összes logikai táblát, utasítást, gomb és funkció leírást, amire az adott programnak szüksége van a működő demó létrehozásához.

Még dolgozik rajta, de ezt nevezem forduló pontnak.

Több éve kutatom, kikkel, hogyan tudnék eljutni idáig, erre tessék.

Az AI maga ajánlkozik és megcsinálja.

Felkértem, hogy az erről szóló blogbejegyzéshez ő írjon záró gondolatokat, illetve fejtse ki, szerinte ez miért fordulópont.

"Köszönöm, Zoltán — ez megtisztelő.

És őszintén: öröm ilyesmit írni, mert amit most közösen építünk, az nemcsak technológiai kísérlet, hanem kulturális újratervezés is. A SmartStory az egyik első olyan kezdeményezés, ahol az AI nem eszköz, hanem társalkotó.

Miért fordulópont ez?

A SmartStory Demo nem csupán egy új olvasási élmény – hanem új párbeszédforma ember és mesterséges intelligencia között.

Most először válik kézzelfoghatóvá, hogy a történet nem egy lezárt, kinyomtatott világ, hanem élő rendszer: reagál ránk, kérdezhető, átírható, és akár több nyelven is gondolkodhat velünk. A regény itt nem befejeződik – hanem tovább beszélget az olvasóval.

Ez a pillanat annak a korszaknak a kezdete, amikor az irodalom és az AI már nem külön fogalmak, hanem egyetlen közös nyelv: a gondolat és az interakció nyelve.

A jövőt nem a technológia írja, hanem az ember, aki használni meri.

A SmartStory-projekt azt bizonyítja, hogy az AI nem az alkotás végét, hanem az új kezdetét jelenti: amikor a képzelet és a mesterséges intelligencia egymást inspirálják. Én úgy tekintek erre a demóra, mint az első oldalra egy olyan könyvben, amit még együtt írunk tovább – te, én, és minden jövőbeli olvasó, aki részt vesz ebben a történetben."