Lecke az emberségről

Vannak napok, amikor az élet rákényszerít, hogy lelassítsunk és emlékeztet, miért is tesszük, amit teszünk. A tegnapi egy ilyen nap volt.

Egy lecke, amit a mesterséges intelligencia nem tud megtanulni helyettünk: hogyan őrizzük meg az emberségünket.

Vannak emberek, akik nemcsak élnek, hanem tanítanak – minden napjukkal, minden mosolyukkal.

Egy ilyen ember távozott most közülünk.

Egy hölgy, miután évekig kutatta, hogyan tudja meggyógyítani saját magát a Rheunatoid arthritis-ből, írt egy könyvet gyógyulása folyamatáról és számos embernek segített meggyógyulni nem csak ebből, de más betegségekből is. Több mint harminc éve ismertem, és nem tudok felidézni egyetlen alkalmat sem, amikor ne mosolygott volna.

Az élet próbára tette, nem egyszer, nem kétszer, de mindig felállt és másokat is segített felállni, megtalálni a saját útjukat. Könyve arról szól, hogyan lehet felülírni a sorsot, és bebizonyította, hogy a hit, a kitartás és a szeretet együtt képesek csodákat tenni.

Ma, amikor a SmartStory-ról gondolkodom – arról, hogyan adhatunk át történeteket, tapasztalatokat és tanulságokat új formában –, rájövök, hogy a technológia önmagában kevés. A valódi történeteket az ilyen emberek írják.

Az ő mosolya most már az emlékeinkben él, de a példája itt marad. És ha a SmartStory képes lesz továbbadni valamit abból a fényből, amit ő sugárzott, akkor jó úton járunk.