– Nem is tudom, hol kezdjem. A stáb most bolondnak tart, de nem érdekel, szerintem hétfőn ki is lépek. Megtaláltam, csak ez számít. Ha önnek köszönhetem, hát köszönöm. Nem tudom, hogyan csinálta, de Isten áldja érte. Évekig kerestem. Hogy háláljam meg?

– Asszonyom – nyugtatta Krisztina – kezdje az elején! Mit akart kérdezni, és mit talált meg?

A nő elegánsan volt felöltözve, mogyorószínű kosztűmben ült, mégis csapzott, kimerült és egyben izgatott és lelkes volt.

– Ne haragudjon, mióta tegnap előtt felálltam a géptől, azóta nem aludtam. Csak azt akartam kérdezni, ki írta a programot?

– Számít ez? Mesélje el mi történt!

– Beírtam a nevem, meg azt a pár dolgot, amit a gép kérdezett. A háttér egy gyönyörű virágos rétté változott. Egy elhagyott kastély, hatalmas parkjában találtam magam – mesélte a nő, most már teljesen megnyugodva. – Gyakran álmodtam már erről a parkról…

– Milyen szöveg jelent meg?