– Ne rinyálj! Küldjük a kicsit az én tartalék szerveremre, a „Lomtár”-ba, ott nagy kárt nem csinálhat, az mind ki lett kukázva, tele van mindenféle állománnyal, keressen kedvére.

A legtöbb ember számára értelmetlen szöveghalmaz, a megannyi bekezdés, a végtelen hosszú programsorok Tibor számára mindig is egy szimfónia részleteit jelentették. A kipontozott részekkel viszont még számára is rejtélyes, ördögi és megmagyarázhatatlan volt az egész.

A következő kipontozott rész lehetséges értelmét kereste, amikor böngészője egy felugró ablakot jelzett. Nem is vette észre, hogy dolgozik a böngésző. Az oldal a szituációs játék egyik oldalaként jelent meg. Rajta a következő szöveggel:

„Katonatiszt vagy. Egy katonád meglopja társát. Mit teszel?

Hadbíróság elé állíttatod.

Megbünteted.

Elbeszélgetsz vele és elengeded.

Egyéb”

– Te meg hogy kerültél ide? Ki indított el? Szóval játszani akarsz, hát legyen. A válaszom: Egyéb

„Éspedig?” – jelent meg a felugró ablak új szövege.

A program egy szabad szöveg beírására várt. Tibor gondolkodás nélkül begépelte:

- „A családját büntetem. Ha van gyereke, akkor azt.” Na, ezzel mit kezdesz?

Egy percig nem történt semmi.

– Na, mi van, meg kukultál? – pöckölte meg ujjával a monitort Tibor.

„A katonának van gyereke. Mit teszel?”

Felkínált válaszok nem voltak. Tibor mélyen gondolkodóba esett. Mióta az eszét tudta egyfolytában beszélt magához, de most teljes csend volt a fejében, és a szobában, csak befele nézve gondolkodott.

Eredeti nézet

Isteni Program

I. kötet

Krisztina Amerikában